A gasztronómia személyes élmény, de a mögöttes okok mélyen a genetikánkban és a bélflóránkban rejlenek. Ami az egyik ember számára szuperétel, az a másik számára hasi diszkomfortot okozhat: ez a táplálkozási genetika terepe. A tudomány ma már képes azonosítani azokat a specifikus génvariációkat, amelyek befolyásolják, hogyan dolgozzuk fel a kávéban lévő koffeint, a tejben lévő laktózt, vagy éppen az alkoholban lévő etanolt. Az ízlelőreceptorainkért felelős gének (pl. a keserű ízek érzékeléséért felelős TAS2R38 gén) magyarázatot adnak arra, miért utál valaki bizonyos zöldségeket, például a brokkolit vagy a kelbimbót. Az étkezési kronobiológia feltárja, hogy az egyéni cirkadián ritmusunk hogyan befolyásolja az emésztést és a tápanyag-felvételt, ami kulcsfontosságú a személyre szabott étkezési időpontok meghatározásában. A bélflóra, a mikrobiom egyedülálló összetétele az egyéni válaszadás egyik legfontosabb láncszeme. Néhány évtizeden belül elképzelhető, hogy az éttermi menük nem általános ételeket, hanem genetikai profilhoz optimalizált fogásokat kínálnak majd. A jövő egy olyan korszak, ahol a csúcsgasztronómia nemcsak a séf tehetségéről, hanem a személyre szabott biológiai igényekről is szól.
