Forrás: mfor.hu / 2008. szeptember 11.

Rozsnyay Viktor és Kun Dániel rendhagyó céget alapított, amely magyar találmányokat karol fel. Nem titkolt szándékuk a fiataloknak, hogy egy-egy fejlesztés, a YouTube példáját követve, dollármilliárdokért keljen el. A magyar ész „elképesztő”, már csak profitálni kellene belőle, de itthon senki sem mer kockáztatni.

Rozsnyay Viktor

A két fiatal többek közt egy olyan találmányba is befektetett, amelyen a pénzemberek csak viccelődtek az Ecopoly című műsorban. Mfor.hu interjú Rozsnyay Viktorral.

Miért éreztem bizalmatlanságot a hangjában az interjúadással kapcsolatban? Rossz tapasztalatai vannak a sajtóval?

Nincsenek kifejezetten rossz tapasztalataim, de előnyünk sem származott még soha egy interjúnkból sem.

Mit vártak?

Nem vártunk sokat, de azért jó lett volna valami visszajelzés a magyar piacról is.

2006. áprilisától működik sokatmondó nevű (Power of the Dream Ventures) cégük. Előtte mivel foglalkozott? Ön is kutatóként dolgozott?

Power of the Dream Ventures ( A cég honlapja a képre kattintva elérhető )

Rengeteg mindennel foglalkoztam, főleg műszaki területen dolgoztam, találmányok gyártásával, keresésével, finanszírozásával, felkarolásával. A technológiák vonzottak. Nem voltam kutató, csak egy ember, akinek volt egy ötlete. 1999-ben az Egyesült Államokba mentem, hogy pénzt keressek hozzá.

Mi volt az ötlet, és annak sorsa?

Egy űrkutatáshoz köthető hajtóműrendszer, melyet kilenc évnyi befektető-keresés után egy amerikai tőzsdei cég igazgatója finanszírozott több, mint egymillió dollárral. Később ezzel beneveztünk az XPrize nevű versenybe, egyetlen magyar nevezőként, de végül elutasítottak minket, mert a mi hajtóműrendszerünk nem hagyományos rakéta technológiára épült. De ez régen volt, és nem is kapcsolódik a mostani vállalkozáshoz. A folytonosság csupán annyi, hogy többek közt ezen keresztül is volt szerencsém megismerni több feltalálót, beleláttam több technológiai fejlesztésbe.

Ön milyen területre gondol, amikor az érdeklődési, és – most már – vállalkozási körébe tartozó technológiai fejlesztésekről beszél?

Magyarországon minden területen van technológiai fejlesztés a szoftver piactól kezdve a biotechnológián keresztül a tudomány és technológia összes többi ágáig. Cégünket minden terület érdekli, minden ötletet, találmányt megvizsgálunk.

Magyarországon körülbelül hány ember foglalkozik technológiai fejlesztéssel, és hány fejlesztésre van rálátása?

A pontos választ nem tudom, de minden bizonnyal ezrek. Rengetegen szeretnék megvalósítani ötleteiket. Ezek között van egészen őrült is, más részük pedig nagyon komoly fejlesztés. Körülbelül ezer technológiára van rálátásunk teljesen szerteágazó területekről. Az egyetlen közös elem ezekben, hogy egyikre sincs pénz.

Nincs, vagy nem akarnak erre költeni a magyar befektetők?

Más a hozzáállásuk, mint például az Egyesült Államokban. Ott van igazi kockázati tőke. Több ezer erre szakosodott cég létezik, ahová be lehet menni, el lehet mondani az ötletet, és ha jónak ítélik, adnak hozzá pénzt, segítenek az útjára indítani a dolgot. Itt Magyarországon semmi ilyesmire nincs lehetőség. A feltalálónak általában még a szabadalmaztatásra sincs pénze, nemhogy a megvalósításra. A legtöbb feltaláló pedig nem ért az üzlethez. Az Egyesült Államokban a feltalálók jobban utánamennek annak, hogy hogyan lehet pénzügyi hátteret teremteni az elgondolásnak. Persze ott a segítség is adott. Míg Magyarországon lehetetlen eljutni a megfelelő emberig, addig kint tárt karokkal fogadnak még a legnagyobb befektetési cégek vezetői is, mert érdekli őket az újdonság.

Mi volt az a találmány a közelmúltban, amivel itthon nem foglalkoztak, külföldön viszont táptalajra talált?

Említhetném például Losonczi Áron üvegbetonját. Itthon semmilyen segítséget nem kapott hozzá. Ha jól emlékszem Svédországban szabadalmaztatta, majd egy német multival kötött szerződést a hasznosításra. De sok más példa is létezik.

A megvétel után elszakad a köldökzsinór a találmány és feltalálója között?

Nem, ez egy szimbiózis. A finanszírozó csak az anyagi hátteret és a kapcsolatokat biztosítja. Ha valaki már húsz évet beletett egy találmányba, azt utána kamatoztatni kell, tehát ez egy folyamatos együttműködés. Erre jó példa az első komoly projektünk, a FireSAFE rendszer, amit Kalmár Nagy Imre fejlesztett ki. Cégünk megvette, szabadalmaztatta, majd kilicenszelte a technológiát egy magyar érdekeltségű cégnek, akikkel a feltaláló karöltve dolgozik annak érdekében, hogy ez a találmány sikeres legyen a világpiacon.

A kilincenszelés a legjobb dolog, ami történhet egy találmánnyal? Hogy néz ki a folyamat, azután, hogy előáll egy feltaláló az ötletével?

A licensz a legjobb megoldás a szabadalmak hasznosítására. Eladni csak akkor adunk el technológiát, ha az ár megfelelő. A licenszjog folyamatos bevétel a cégnek és a feltalálónak. A folyamat úgy kezdődik, hogy megvizsgáljuk a találmányt, és ha látunk benne fantáziát, csinálunk egy szabadalmi kutatást.

Ha nincs ilyen találmány a piacon, akkor megkérdezzük amerikai tanácsadóinkat, vagy adott esetben egy iparági tapasztalattal rendelkező embert, hogy mit gondol erről, és ha pozitívak a visszajelzések eldöntjük, hogy beszállunk-e. Ha igen, akkor egy több éves termékfejlesztéssel, kapcsolatépítéssel kezdődik a folyamat. Be kell bizonyítani a világnak, hogy ez a termék jobb, mint a többi.

Rizikós egy ember véleményére építeni egy többmilliós, milliárdos beruházást…

Ez a kockázati tőke, ami Magyarországon nincs. Ha nem kockáztatunk, nem nyerünk. Az Egyesült Államokban a befektetők mernek kockáztatni. Befektetnek tíz vállalkozásba, és nem esnek kétségbe, ha elbuknak nyolcat, mert a maradék kettő is többet hoz, mint amennyit betettek a tízbe. Itthon, ha valaki befektet tíz vállalkozásba, tizenötből akar hasznot.

A kockázathoz való hozzáállás Ön szerint mennyiben pénzkérdés, és mennyiben befektetői mentalitás kérdése? Akinek van miből, könnyebben kockáztat.

Az Egyesült Államokban igen, Magyarországon nem. Itthon az sem mer kockáztatni, akinek lenne miből. Mentalitás kérdése, hogy be mer-e szállni valaki úgy egy vállalkozásba, hogy azt elbukhatja. Nem feltétlen bukja el, de számol ezzel is. Itthon nagyon szűk ez a réteg. Itt mindenki letétet, fedezetet, garanciát akar, akármennyi pénze is van. Itt ez a norma, Amerikában meg nem. A magyar hozzáállással nem lehet sokra vinni.

Ez a hatalmas kockázatvállalás azt is jelenti, hogy magyarországi viszonylatban kiugró pénzeket hozhat majd a cég?

Az esély benne van, igen. A YouTube-ot is két srác hozta létre Amerikában, és utána 1,6 milliárd dollárért eladták a Goggle-nak. Még csak újdonság sem volt benne, csak egyszerűen kitaláltak egy oldalt, ahová mindenki felteheti a videóit. Van Magyarországon olyan technológia, ami megér ennyit? Van. Van, aki kifizet majd érte ennyit? Kiderül.

Mekkora potenciált lát azokban a technológiákban, melyekre rálátása van?

Az ezerből körülbelül ötszázzal lehet valamit kezdeni. Van körülbelül száz, ami százmillió dollár feletti értéket képvisel, és van 20-25 hazai technológia, ami dollármilliárdot ér. Ezek azok, amikről most tudunk.

Melyik iparágban a legkönnyebb befektetőt találni?

Attól függ. Amerikában mindenre lehet partnert találni. Magyarországon, a mi tapasztalatunk szerint, semmire.

Itthon keresnek feltalálókat, lehetőségeket? Ha igen, hol teszik ezt?

Szerencsére nem kell keresnünk a lehetőségeket, azok találnak meg minket. A tizenkét jelenlegi projektünkön kívül körülbelül harminc van talomban, amivel foglalkozni szeretnénk a jövőben. Lehetőségből nincsen hiány, inkább finanszírozóból, aki felkarolja ezeket. Erre jó példa az Ecopoly műsor, ahol feltalálók adhatták elő ötleteiket hat potenciális befektetőnek. Tudomásom szerint, egy ötlet sem valósult meg. Mi viszont két, a műsorban elhangzó ötletbe is befektettünk.

Melyik kettőbe?

Az egyik egy 500 grammos, kis méretű teleszkóp volt, ami egyszerre működött távcsőként, csillagászati távcsőként, és mikroszkópként. A másik pedig egy Riverpower elnevezésű áramtermelő gép, mely a folyók mozgási energiáját alakítja át elektromos árammá duzzasztógátak építése nélkül. Emlékszem, az Ecopolyban még viccelődtek is a zsűri tagjai, hogy lehet, most szalasztanak el egy dollármilliárdot hozó befektetést.

Ön szerint?

Lehet. Majd kiderül…

Melyik projekttől várják a legtöbbet?

Az előbb említettek mellett felkaroltunk egy tűzoltó találmányt is, ami forradalmi, és van egy olyan iGLue nevű szoftverfejlesztésünk, – egy internetkereső, tartalomosztályozó program – ami szintén nagyon ígéretes, pillanatnyilag nincs párja a világon.

Mit tud, amit a Google, Wikipédia nem?

Az iGlue nem csak egy kereső, hanem egy tudástár is egyben. Rendszerezett információt közöl a felhasználóval Wikipédia stílusban, azzal a különbséggel, hogy nem kell elmenni a Wikipédia honlapjára. Akármely internet oldalon képes felismerni neveket, földrajzi adatokat, fogalmakat, melyekről helyben képes enciklopédikus információt biztosítani. Egy Amerikából idelátogató cég területi igazgatója meg is lepődött, hogy az iGlue-t nem egy ötvenfős programozó csapat fejleszti. Egy ilyen áttörő, összetett feladathoz magyar ész kell.

Milyen a „magyar ész”?

Elképesztő. Ha végig néznénk a világtörténelem nagy technikai vívmányain, azt látnánk, hogy jelentős részét magyarok alkották. A kocsigyártástól, a kontaktlencsén át, a számítástechnikáig, szinte minden fontos dologban benne volt egy magyar kéz. Míg Közel-Kelet az olajából profitál, Oroszország a természeti kincseiből, addig Magyarországnak a szellemi tőkéből lehetne ugyanezt elérni.

Ki kezdhet ezzel valamit? Csak nagybefektetők, vagy akár az is beszállhat részvénnyel a cégbe, aki kevesebb pénzt akar megforgatni?

Bárki vehet részvényt cégünkben az amerikai tőzsdén keresztül. Jelenleg nyolcvanöt magyar részvényes van, és hat amerikai. Úgy gondolom, hogy a minimum összeg amit részvény-vásárlásra lehet fordítani hozzávetőleg egymillió forint, de lehet, hogy valakinek ez alatt is megéri.

Optimista számítások szerint mikor láthatnak nyereséget a befektetők?

A gólvonalon átgurult a labda, már csak be kell, hogy csapódjon a hálóba. Reményeink szerint jövő ilyenkor cégünk már nyereséges lesz legalább hat magyar találmánnyal a piacon.

Gábor Fanni