A libák védőszentje : Zöldtechnológia
"A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön" /David Attenborough/
  • RSS
  • Delicious
  • Digg
  • Facebook
  • Twitter
  • Linkedin
  • Napot a földre: A franciaországi Cadarche-ban épül a világ első kísérleti fúziós erőműve, az ITER. Három évtized és közel 24 milliárd dollárnyi befektetés után a 25 ezer tonnás ITER lassan elhozhatja a Napot ...
  • Tesla üzemanyag nélküli autója:A fizikakönyvek kevésbé foglalkoznak Nikola Teslával, pedig a horvát származású fizikus és villamosmérnök az egyik legnagyobb elme, aki valaha létezett. Számtalan zseniális találmány fűződik a nevéhez, közöttük olyan is, melyre ...
  • Balesetnél sem veszélyes az elektromos Mitsubishi:Könnyedén ment át az ADAC töréstesztjén a Mitsubishi elektromos miniautója, az i-MiEV. Baleset esetén sem fenyeget áramütés veszélye. 15 európai országban kezdődik hamarosan a Mitsubishi elektromos minije, a Citroën C-Zeróval ...
  • Elektromos szörnyeteg, Citroen Survolt:Vad, sportos megjelenésű, elektromos motorral hajtott tanulmány autó a Citroen garázsából Tanulmány autók végeláthatatlan sora jellemzi az idei Genfi Autószalont. A gyártók talán ezzel szemléltetik a világnak, tudnak meglepetéseket is okozni. A ...
  • Egyedülálló fejlesztés a lillafüredi kisvasúton: A világ első keskeny nyomközön járó, hibridhajtású mozdonyát állították üzembe a lillafüredi erdei kisvasúton. Az energiahatékony és környezetbarát mozdony teljes egészében magyar tervezők munkája. A ...
Home » Technológia » Hibrid autók » Egyedülálló fejlesztés a lillafüredi kisvasúton

A libák védőszentje

VIDÉKJÁRÓ – Az umvp.eu kétheti magazinja interjú
2009. szeptember 15.

Számos példából tudjuk, hogy ha minden hasznos találmány időben eljutna a tömeggyártásig, már régen vízzel hajtanánk az autókat, és csak megújuló energia működtetné háztartásainkat. Hudu Mátyás egyike a magyar vidék hétköznapi géniuszainak, a „parasztegyetem” professzora, aki a törökszentmiklósi HVI révén került látókörünkbe. Évek óta keresi a befektetőket, hogy hazánk mezőgazdasága profitálhasson saját módszereinek üzemi alkalmazásából. De a közeg, amiben tevékenykedik, egyelőre igen ellenállónak bizonyul.Hudu úr rutinos nyilatkozó. A hetvenes évei közepén járó nyugdíjas mezőgazdász öltönyben, nyakkendőben vár a bevásárlóközpont mesterséges vízesésésének tövében, ez „biztos pont”, a forgalmas pályaudvarral ellentétben, itt szokott találkozni az újságírókkal. Energikus a mozgása, útban interjúnk helyszíne felé már a rendelkezésre álló idő mennyisége felől érdeklődik. Látszik, hogy sok a mondanivalója, és, hogy igen nagy gyakorlattal bír annak prezentálásában.
A helyzet
„Az alaphelyzet az, hogy 2012-ben az EU mindenképpen betiltja a kényszertakarmányozást.” – vág bele a közepébe a szigorú tény ismertetésével, mintha egy eligazításon lennénk.
„Akkorra szerettem volna, hogy elérjem a célom, amiért egyébként már tizenkét éve harcolok. A kényszertakarmányozás kiváltási lehetőségeinek vizsgálata már 1965-ben elkezdődött. Akkor Barcson voltam iskolában, ott egy nagyon jó professzor tartott egy előadást, ő mondta, hogy ezt az állatkínzást meg kell szüntetni.
Sajnálta, hogy az ember ilyen gyalázatos módszerrel eteti az állatot, amely azért van, hogy minket tápláljon. Olyan szépen beszélt, hogy utána kértem tőle egy tízperces megbeszélést, ami egy órára nyúlt. Elmondtam a gondolataimat, hogy hogyan lehetne tömés nélkül, sokkal jobb minőségű libát nevelni, ráadásul jelentős megtakarítással. A professzor úr már akkor megmondta nekem, én akkor voltam 28 éves, hogy én még megérem, ő már nem fogja megérni, de ezt a módszert be fogják tiltani. Nevetve tette hozzá, hogyha a módszeremet meg tudom valósítani, én leszek a libák védőszentje.„
„Kényszertakarmányozás esetén az állatba beletömött takarmány egyszerűen átmegy a libán. 60-70% megy kárba, óriási pazarlás. Amikor voltak velem az interjúk, rengetegen felhívtak, hogy igazam van, az a máj, amelyiket két hét alatt hatvan-hetven dekára hízlalnak fel, annak a fele zsír. A sütési veszteség 30%, az általam nevelt kacsa és libamájnál pedig 12% körüli. A szájban kezdődik az emésztés. Ha a szájat kiiktatjuk, akkor az élelem nem keveredik a nyálban található enzimekkel. De a kemény tömés miatt a gyomor emésztőnedvei sem tudják ellátni a feladatukat.”
Véres igazságok
Hudu úr szerint, azon kívül, hogy rossz az állatnak, és pazarló, a jelenlegi állatnevelési metódusok a fogyasztókat is fenyegetik. Súlyosan.
„Vészhelyzetben vannak a húst fogyasztók. A táppal nevelt állatok doppingszereket kapnak, melyek így bekerülnek az emberi szervezetbe. Növekedési hormonok, takarmány-értékesítő hormonok, melyek az emberi szervezetben nagyon súlyos betegségeket okoznak, többek között daganatos betegségeket is.”
„Így néz ki az iskolai konyhán egy csirkecomb.”- rakja elém a képeket. Először nem értem, mit kell néznem, nem tűnik vékonynak, zsírosnak, betegnek. Érthető, hiszem én is igen gyakran láttam ilyet az iskolai menzán, egyéb étkezőkben. Pont ilyen sötét volt a csont.
„Azért fekete, mert kórosan fejlődik, tiszta vér a csont. Aki ilyen húst fogyaszt, annak felhalmozódnak ezek az anyagok a szervezetében, és aktivizálódnak. Ezek közismert dolgok, médiában hallottam, olvastam, orvosoktól. A vastagbéldaganatosok száma öt év alatt az ötszörösére nőtt, ezek 50%-a az ilyen húsfogyasztók köréből kerül ki, naponta átlag 20-25-en halnak meg emiatt. A tendencia pedig romlik, öt év múlva a tízszerese lehet ez a szám, az öt évvel ezelőttinek. Az emberi szervezetben naponta milliónyi sejt pusztul el és épül fel. Ezek a doppinganyagok blokkolják a sejt-újratermelődést, főleg a fiatal szervezetben, és különösen az idegpályákon.”
„Újabban mérgezőnek találták a filctollakat. Az alkoholos oldatban van valami anyag, ami daganatot okozhat, mikor belélegzi a gyermek. De ahhoz, hogy ez tényleg bekövetkezzen, naponta legalább harminc filctollat kellene elírni öt éven keresztül. Mégis betiltották. Ott volt a guar-gumi, a paprika. Ezek összességében nem okoznak annyi gondot az emberi szervezetnek, mint egyedül a hormonok.”
„Azok a termelők akik, ezer-, tízezer, százezerszámra nevelik a tyúkokat, ha megkérdezem, mondja már meg, milyen íze van ennek a tyúkhúsnak, nem tudja megmondani, mert egy sem eszik belőle. „Én nem tudom, mert én meg nem enném, a családomnak külön nevelek a kertemben, és azzal etetem őket.” Egyébként természetesen ízben is nagyon elmarad, mint a pancsolt bor a Tokajitól.”
Hallgatom a súlyos fogyasztóvédelmi tirádát. Egy pillanatra félbeszakítanám, hogy „de hát miért nem lehet erről hallani??”, amikor rájövök, hogy végülis, lehet. Mindig jönnek a riasztó cikkek, egyesével, de elmegy a fülünk mellett, mert mit is tehetnénk. Esszük, amit elénk raknak…
A háziszárnyasok nirvánája
„A másik az, hogy drágán termelik. Ha a minőséget akarjuk elérni, akkor egy tükröt kell felállítani, és megnézni, nagyanyáink, hogy nevelték az állatokat. Nem azt mondom, hogy úgy kell nevelni, de nem adalékanyagokat kell használni, hanem a régi, bevált módszert továbbfejleszteni.
A természetnek vannak ajándékai, amit lehet használni. A baromfi takarmány vitaminkészletét meg tudom emelni a sokszorosára. Állítom, hogy a tojástermelést 100%-al tudnám emelni, 50%-al olcsóbban, mint a jelenlegi tápos rendszerben. És szabadon vannak, legelésznek, nincsenek börtönben. Már az is gátolja a hormonképződést az agyalapi mirigyben, hogy az a szegény állat állandóan azzal van elfoglalva a tojóketrecben, hogy hogyan tudna kiszabadulni onnan!”
„Egy nagy telepen nevelnénk, ahol az állat a teljes életén át ott marad, nem utazik. Négy óránként kapják az etetést éjjel-nappal. Kéttermes nevelés, az egyik területen elő van készítve a takarmány, a másik pihenő. Négyóránként szól a csengő és fényjelet kapnak, ez hatással van a hormontermelésre az agyalapi mirigyben, már folyik is a nyála a kacsának. Ekkor jóllakik, csak annyit eszik amennyi jól esik neki, mert tudja, hogy négy óra múlva kapja a következőt. Ez neki kényelmes, ennyi idő alatt meg is éhezik. Sőt, a biológiai órája annyira rááll, hogy pár perccel a négy óra letelte előtt már szinte érzik, hogy jön az etetés. Utána szépen visszamennek a pihenőbe, ott szépen beszélgetnek, magyaráznak, iszogatnak. Tökéletesen tiszta almozás van alattuk, a termük légkondícionált, remekül érzik magukat. Mert az állat agyalapi mirigye, ahol a hormonok termelődnek, akkor működik tökéletesen, ha az állat jól érzi magát.”
Négy Mancs
„Amikor kiütött ez a liba-galiba, hogy a Négy Mancs közbelépett és elmarasztalták a magyarokat, én fent voltam az államtitkárnál, Bécsbe küldték a Hudu-módszert, akkor engem négy tévé keresett, hogy részt vehetnek -e a tárgyaláson. A tv2- nek adtam meg a lehetőséget. Eljöttek velem Kuncsorbára, elmondtam nekik a kényszertakarmányozás káros hatásait, az én módszeremet, mindent. Leforgatták, teltek a napok, nem adták le. Hívom a szerkesztőt, azt mondja, most épp el van foglalva, a Tények után visszahív. Visszahívtam, ki volt kapcsolva, a szám letiltva. Utána engem rágalmaztak meg, hogy én milliókat vettem fel a Négy Mancstól és én tiltattam le az adást. A kecskemétiek, akik üzletet akartak velem kötni azt mondták, nem tárgyalunk veled, mert eladtad az egész programot a Négy Mancsnak. Kértem, árulja el, hogy legalább milyen irányból hallotta ezt. Nem mondta meg. Négyszer kérdeztem meg a közönségszolgálaton keresztül, hogy miért nem adják le az adást, nem kaptam választ.”
A gomba hatalma
Bár biztosítom, hogy van elég időnk, Hudu úr néha csapong, gyakran nehéz követni. Majd szétfeszíti a mondanivaló, elkötelezett a célja iránt, és szenvedélyes. És ekkor váratlanul eljutunk oda, ahonnan kezdődött számunkra a történet: a gombához.
„Itt jön az érdekesség az egészben, hogy lényegében nekem a gombatermesztés a vesszőparipám, onnan indulunk. Erre már végeztem komoly kísérleteket. Ha sikerül akárhogyan elindulnunk, legelőször is egy tízezer négyzetméteres gombatelep létesítését szorgalmazom. Ötvenmillióval egy év alatt meglenne a tízezer négyzetméter. Húszmillióval is el lehet kezdeni, de akkor egy évvel kitolódik, és az többmilliárdos kiesés az államnak. A gomba biztosítja az anyagi feltételeit a továbbiaknak, ugyanis amikor leterem, a visszamaradó rész, az steril anyag. Ezzel almozunk, akkor keveredik a trágyával. Ebből én olyan biohumuszt csinálok, ami a többi fajta gombánknak, a rókagombának és a pöffeteggombának a táptalaja.”
A befektetéstől számított egy év után a tízezer négyzetméteres telep termése „húsz vagon gomba” havonta. Hudu úr azért használja mértékegységként a vagont, mert állítása szerint ennyi gomba rögtön indulhatna Németországba, mindent el tudnának adni, összesen háromszázmillió forintért. „Kerüljön kétszázmillióba az önköltség, akkor sokat mondok, akkor a százmillióval tudom finanszírozni az állatokkal járó költségeket. Emellett a rengeteg táptalaj, ami a gombatermelésből kijön, szintén felhasználódik. A laskagombával a kísérletet már megcsináltam. Tizenötkilós zsákok helyett százötvenkilósakat használok, arányosan dupla mennyiséget terem. Ha sikerülne a tízezer négyzetmétert megcsinálni, akkor létrehoznék egy agráripari bemutatótelepet, egy mintagazdaságot, ahol betaníthatom a szakembereket. Azért nem megyek bele előszörre az állatba, mert az olyan, mintha homokvárra építkeznék. Hiszen ha elpusztul ötezer jószág, a gomba, az megy tovább.”
Status Quo
Ezen a ponton elbizonytalanodom. Túl egyszerű ez így. Hogy lehet az, hogy ha egy üzlettel 100 milliót lehet tisztán keresni, havonta, arra nem harapott még rá senki? Miért nem jönnek a befektetők?
„Sok ellenségem van, és akit érdekelne, azokat elijesztik.” Hudu Mátyást, családját, gyermekeit többször megfenyegették életeveszélyesen. „A Rendőrséghez vittem a papírt, hogy mind a négy unokámat megvakítja. De én nem adom el, nem megyek külföldre.” Láthatóan nem szívesen beszél erről, és el is hessegeti kérdéseimet, mintha ez egy marginális dolog lenne. Azzal a lendülettel nyomja is tovább mondandóját, fotókat vesz elő, hatalmas, burjánzó laskagombazsákokról, a zsák maga alig látszik a roskadozó terméstől, majd irdatlan méretű, szakajtóban nevelkedő óriáspöffeteget mutat.
„Tizenöt, húszkilósra megnő. Ha én ezt megcsinálom, meg a rókagombát, így, intenzív termelésben – mert jelen pillanatban ezek csak úgy nőnek az erdőben -, gombanagyhatalom lehetne Magyarország.” A következő fotón vízpart, nádas. „Tavasszal mindig leégetik. Én minden kilométerből egy vagon gombát termelnék. Tizenötmillió forint. Olcsón kiváltanám, örülnének, hogy megszabadulnak tőle.”
Lassan összeáll előttem a Hudu Mátyás elképzeléseinek megfelelő gazdaság működése. A hatalmas laskagombazsákok, melyekből a fűrészportól a nádig, mindenfajta biológiai hulladék felhasználásával készülő „táptalaj” a gombaszüret után tiszta alomként megy a saját fejlesztésű, vitamindús táppal nevelt baromfi alá, és így a trágyával keveredve olyan speciális biohumusz lesz belőle, amelyen intenzív termelésben nő a pöffeteg, de a kerti növények hozamát is megduplázza, ha arra használják fel.
Minden fázisban van valami innováció, a szokásostól eltérő fejlesztés, és összességében az egész egy hagyományosan működő gazdaság bevételének sokszorosát termeli ki, miközben magas minőségű terméket állít elő, és a fejlesztések többségéről még nem is tudok. A mintagazdaság kinevel egy szakembergárdát, mely elsajátítja az ötletgazda módszereit, és közben munkahelyeket tart fenn.
Idilli kép, melyet én ugyan szakmailag megítélni nem tudok, ám Hudu úr alig várja, hogy bebizonyíthassa a módszereinek tulajdonított előnyöket. A kapuk azonban egyelőre zárva vannak. A Négy Mancs, mely messzire ment az állatkínzással előállított magyar libamáj ellen folytatott küzdelemben, kezdetben nagy érdeklődéssel fordult az alternatív módszer felé, de a konkrét lépések mégis elmaradtak. A televíziós riport a fiókban maradt. A számos újságcikk miatt néha felbukkanó, gazdasági üzemeket képviselő érdeklődők előbb-utóbb elmaradoznak.
Csak tömik, amíg tömhetik.
További kapcsolódó anyagok a cikk alján, csatolva.
Hudu úr levele Gráf József miniszter úrhoz 872.41 KB jpeg Letöltés
“Tizenkét éve harcolok” 1.41 MB jpeg Letöltés
A gomba hatalma 2.21 MB jpeg Letöltés
Biztató tárgyalások 416.95 KB jpeg Letöltés