Bill Gross, az Idealab alapítója mesél a feltalálói munkájáról, egészen a középiskolai cégétől kezdve, ahol napenergia hasznosító terveket és készleteket árult. Megtudhatjuk mi az a korszakalkotó napelemes rendszer, amit kifejlesztett, és olyan kérdéseket is feltesz, amikre még nincs meg a válasz.

Az előadás teljes szövege:

15 éves voltam, amikor a napenergia érdekelni kezdett. A családom Fort Lee-ből a californiai New Jersey-be költözött. A hóból egyenesen a hőség és a gázvezetékek hazájába. 1973-ban gázjegyrendszer volt. Tombolt az energia válság.

Elkezdtem olvasni a Popular Science magazint és nagyon izgatott lettem a napenergiában rejlő potenciáltól, ami megoldhatná a válságot. Trigonometriát kezdtem el tanulni a középiskolában, a paraboláról tanultunk,arról, hogy hogyan képes egyetlen pontba fókuszálni a fénysugarakat.Nagyon izgatott lettem. Arra jutottam nem lenne rossz ötletépíteni valamit, ami összpontosítani tudja a fényt.

Szóval, elkezdtem dolgozni a Solar Devices-nál. Ennél a cégnél építettem a parabolákat, a fém műhelyben, és még emlékszem ahogy besétáltam a műhelybe, hogy parabolákat és Stirling motorokat építsek. Mikor az esztergapadon épp a Stirling motoron dolgoztam, bringás és motoros srácok jöttek oda és azt kérdezték, „Mi lesz ebből, vízipipa?” Erre én: „Nem, ez egy Stirling motor. Komolyan!” Nem hittek nekem.

A motor terveit, a Popular Science magazin hátoldalán árultam és 4 dollárt kerestem minden darabon. Elég pénzt kerestem, hogy kifizessem az első évemet a Caltechnél. Nagyon nagy dolog volt számomra, hogy bekerültem a Caltechre.

Első évben folytattam az üzletet. De a második évben elkezdtek osztályozni. Az első évben az értékelés még csak átment/megbukott volt, de a másodikban már osztályoztak. Képtelen voltam folytatni az üzletet, és 25 évig nem is tértem vissza hozzá. Az álmom az volt, hogy a napenergiát kedvező áron tudjam átalakítani de előtte még más utakat kellett bejárnom. Először is megírtam a szakdolgozatomat a Caltechnél.

Végzős voltam, amikor megjelent az IBM PC, és 1981-ben az IBM PC függője lettem. Azután 1983-ban kijött a Lotus 1-2-3, és én teljesen odavoltam a Lotus 1-2-3 -tól. Az 1-2-3-hoz bővítményeket írtam és erre egy vállalkozást építettem. Egy természetes nyelvi felületet is írtam az 1-2-3-hoz. Miután csatlakoztam a Lotushoz, alapítottam egy oktató szoftvereket gyártó céget, és elindítottam az Idealab -et, így egy olyan közegben lehettem, ami lehetővé tette, hogy sorozatban több vállalatot indíthassak.

Sokkal-sokkal később, 2000 -ben, tehát nem is olyan régen, közelgett az új californiai energia válság – vagy legalábbis az, amit nagy energia válságnak hívtak. Arra próbáltam választ találni, hogy van-e arra lehetőség, hogy építsünk valamit, ami előnyt kovácsol a válságból, és az embereknek tartalék energiát tud biztosítani, ha a krízis igazán kiteljesedik. Elkezdtem vizsgálni, hogyan tudnánk építeni olyan tartalék akkumulátor rendszereket ami az embereket ellátja, öt órára, tíz órára, egy napra, vagy akár három napra energiával.

Örülök, hogy volt már szó arról egy előző előadásban hogy az akkumulátorokban tárolt energia mennyire “híg” az üzemanyagokban tárolthoz képest. Sokkal több energia raktározható el az üzemanyagban, mint az akkumulátorokban. Egy egész garázst kellene telerakni akkumulátorokkal, hogy csupán négy órányi tartalékod legyen. Miután végignéztem minden fellelhető technológiát, amit az energia tárolására használhatunk, lendkerekektől a különböző akkumulátorokig, arra jutottam, hogy nem éri meg az energiát eltárolni.

De mi a helyzet az energia termeléssel? Lehet, hogy tudnánk energiát termelni. Elkezdtem ezzel foglalkozni. Talán pont a napenergia lesz a nyerő. 25 év telt el azóta, hogy legutóbb ezzel foglalkoztam, ideje visszatekinteni, hogy mi is történt közben a napelemekkel. Az ára 10 dollár/watt -ról lecsökkent 4-5 dollár/watt -ra. de itt megállt. Pedig ennél jóval olcsóbbnak kellene lennie, hogy költséghatékony legyen.

Tanulmányoztam az összes újítást a nepelemekkel kapcsolatban próbáltam rájönni milyen irányba kellene elindulnunk hogy a napelemeket jóval olcsóbbá tehessük. Sok olyan újdonság van, ami ezt célozza meg, de alapvetően a gyártási folyamathoz rengeteg energia kell. Néhányan úgy tartják, hogy több energiára van szükség egy napelem legyártásához, mint amennyit az egész élettartama alatt megtermel. Remélhetőleg, ha csökkenthetnénk a cellák gyártásához szükséges energiamennyiséget el tudnánk érni, hogy gazdaságos legyen. Ma még rengeteg szilíciumra van szükség, amit 900 fokon kell sütni 17 órán át hogy egy cella elkészüljön.Rengeteg ember dolgozik azon, hogy lecsökkentsék ezt, de ehhez a részéhez én nem tudok hozzátenni semmit. Én azt próbáltam meg kitalálni, milyen más módszerek jöhetnek szóba, hogy hatékonyabb napenergiát kapjunk.

Eszembe jutott az az ötlet, hogy mi van akkor, ha a napfényt egy nagy reflektorral összegyűjtjük – valahogy úgy ahogy még középiskolásként gondoltam – de a modern technológiákkal már olcsóbban tudnánk olyan nagy kollektorokat gyártani amik az energiát egy kis átalakítóba koncentrálnák, és az átalakítónak így már nem kellene olyan drágának lennie, mert ez sokkal kisebb, mint a napelem, aminek az egész felületet be kell borítania, melyről a fényt gyűjti. Ez célravezetőnek tűnt, mert rengeteg új technológia jelent meg az utóbbi 25 évben, mióta utoljára ezzel foglalkoztam.

Először is, rengeteg új gyártási technológia van, nem mellékesen rendkívül olcsó miniatűr motorok, szénkefe nélküli motorok, szervó motorok, léptető motorok, amiket a nyomtatókban, szkennerekben, stb. használnak. Ez egy nagy áttörés. Természetesen, olcsóbbak a mikroprocesszorok is. Valamint van még egy nagyon fontos újdonság: a genetikus algoritmus.

Csak pár szóban arról, hogy mi is ez. Ez egy nagyon hatékony mód a makacs problémák megoldására, a természetes kiválasztódás elvével. Veszel egy problémát, amit nem tudnál megoldani tiszta matematikával, építesz köré egy evolúciós rendszert, ami végigpróbál rengeteg tippet, nemet adsz hozzá ahol veszed két megoldás felét, ezekkel új mutációkat hozol létre és a természetes kiválasztódást használod arra, hogy a rossz eredményeket kiszórja. A genetikus algoritmusokkal egy mai számítógép egy 3 GHz-es processzorral rengeteg olyan problémát old meg, ami korábban megoldhatatlan volt csupán néhány perc alatt. Kipróbáltuk tehát a genetikus algoritmusokat, hogy egy újfajta gyűjtőt hozzunk létre. Megmutatom mit értünk el vele.

Általában parabola alakúak. A párhuzamosan érkező sugarakat egyetlen pontba koncentrálják. Folyamatosan mozognak, mert közvetlenül a nap felé kell mutatniuk. A követés tűrése körülbelül egy fok, ez azt jelenti, hogy ha több mint egy fokkal eltér a helyzetük a kívánttól, már semmit nem gyűjtenek be. Megpróbáltunk kidolgozni egy nem követő gyűjtőt, egy gyűjtőt, ami az 1 foknál sokkal többet tud befogni, mozgó alkatrészek nélkül. Írtunk tehát a problémára egy genetikus algoritmust, készítettünk egy XL-es méretű modelt a folytonos felületű reflektorról és egy csodálatos dolog alakult ki, szó szerint evolválódott, a milliárdnyi ciklusból, milliárdnyi különböző próbálkozásból,azért, hogy a lehető legtöbb napfényt tudjuk begyűjteni, a legtöbb szögből egy nap folyamán.

Végül ez a forma alakult ki. Ez egy nem követő gyűjtő, hat tubaszerű tölcsérrel, amik a következőképpen gyűjtik a sugarakat. Ha a napfény ide süt,lehet hogy egyből középre, a gyűjtőbe verődik vissza, de ha a nap a tengelyen kívűlről jön, oldalról már lehet hogy két helyet is érint, kétszeres visszaverődéssel. Tehát a közvetlen fény mindössze egyszer verődik vissza, a tengelyen kívüli lehetséges, hogy kétszer, és az extrém tengelyen kívűl esetleg háromszor. A hatékonyság minden visszaverődéssel csökken, mert minden visszaverődésnél 10% energia elveszik. De ez lehetővé teszi, hogy fényt gyűjtsünk akár +/- 25 fokos szögből is. Ezzel a nem mozgó kialakítással napi 2,5 órán át tudunk energiát gyűjteni.

Igaz, a napelemek 4,5 órán keresztül képesek napfényt gyűjteni. Egy átlagos napon egy a napelemen a teljesítmény, – mivel a nap vándorol az égbolton -szinusz függvény szerűen nő és csökken, a merőlegesen kívüli tartományban. Így körülbelül 4,5 órán át gyűjti a napfényt. Az eredményünk nem volt rossz így mozgó alkatrészek nélkül – magas hőmérsékletet tudtunk elérni így is, de ez még nem volt elegendő. Le kellett győznünk a napelemeket. Így egy másik ötletet vettünk elő.

Megvizsgáltuk mi történik, ha a parabolát több, külön mozgó sziromra bontjuk szét. Itt láthatják a 12 különálló szirmot, melyeket külön-külön lehet irányítani egy-egy processzorral, aminek darabja csak $1. Egy 2 MHz -es mikroprocesszort már $1 -ért megkaphatunk. És másik $1 -ért kapunk olyan léptetőmotorokat, amik lényegében sohasem romlanak el, mert nincs bennük szénkefe. Így kevesebb mint $50 -ból tudjuk vezérelni mind a 12 szirmot, ez pedig lehetővéteszi, hogy a fókuszpontot ne kelljen többé mozgatnunk, elég csak a szirmokat. Az egész eleve sokkal laposabb, és képes napi 6,5 – 7 órán át gyűjteni a napfényt.

Most, hogy egy pontba koncentráltuk a napfényt, mit tegyünk középre, ami a napfényt elektromosságá alakítja? Elővettünk minden hőerőgépet, amit a történelem során használtak, hogy a nap- vagy hőenergiát elektromossággá alakítsák. Minden idők egyik legnagyobb áttörését James Watt 1788-as gőzgépe jelentette. Valójában nem James Watt találta fel a gőzgépet, ő csak finomított rajta. De a finomítása hihetetlen volt. Újfajta lineáris szabályzókat adott a dugattyúkhoz, beillesztett egy kondenzátort a rendszerbe, hogy a hengeren kívül hűtse le a gőzt, a gőzgépet pedig oda-vissza működésűvé alakította, így megduplázta az energiát. Ezek mind jelentős áttörések voltak.Úgy értem, az általa bevezetett újítások révén megérdemelten nevezték el róla az energia mértékegységét. Megvizsgáltuk ezt a motort és láttunk is benne lehetőséget. Bár a gőzmotorok veszélyesek, óriási hatást fejtettek ki világunkra, ipari forradalom, hajók, mozdonyok. Általában igen jelentős a méretük így nem alkalmasak házi energia termelésre. Valamint olyan nagy nyomáson üzemelnek, hogy az is veszélyessé teszi őket.

Egy másik típusú motor az un. hőlégmotor. A hőlégmotort sem Robert Stirling fedezte fel, de ő volt az, aki 1816 -ban radikálisan megújította. Mivel ez a motor csak levegőt használt, nem gőzt, az elmúlt időkben százszámra születtek az újabb ötletek amik a Stirling motor elvén működnek.

De a Stirling motor után, jött Otto, aki szintén nem talált fel belső égésű motort, csak finomított rajta. 1867-ben Párizsban mutatta be, jelentős eredmény volt, mert ekkor növekedett meg igazán a motorok energia sűrűsége. Így sokkal több energiához tudunk jutni sokkal kisebb helyen, ami a motorok mobil felhasználását tette lehetővé. Egyrészt megvan a mobilitás,valamint rengeteg motor készül, mert nagy az igény szemben a gőzhajókkal vagy a nagy gyárakkal, amiből nem kell annyi, így ebben a motorban teljesedett ki a tömeggyártás, az, amit a többi nem tudott elérni.Mivel elindult a tömeggyártása a költségek csökkentek, 100 évnyi finomítás után a kibocsátási értékek is lecsökkentek óriási darabszám mellett. Mára több százmillió belső égésű motort gyártottak, szemben a néhány ezernyi Stirling motorral. De még ennyi kisméretű gőzgép sem készült vagy fog készülni, ezek is csak egész nagyok a nagyobb műveletekhez. Miután megvizsgáltuk ezt a 3-at és 47 másikat, arra következtetésre jutottunk, hogy a Stirling motort lehetne a legjobban használni.

Pár szóban arról, hogy hogyan vizsgáltuk meg és hogyan működik. Egy új, praktikusabb megközelítésben vizsgáltuk a motort, mivel a súly a mi esetünkben nem játszott szerepet. A belső égésű motor sikere a súlyából eredt, hiszen önmagát kellett szállítania. De, ha egy fix helyen kívánjuk átalakítani a napenergiát, a súlynak nincs jelentősége. A másik dolog, amit megállapítottunk, hogy a hatékonyság sem számít annyira ha az energiaforrás ingyenes. Normál esetben a hatékonyság kulcsfontosságú hiszen a motor üzemeltetési költsége mellett maga a motor ára eltörpül. De ha az üzemanyag ingyen van, az egyetlen dolog, ami számít, a motor bekerülési költsége. Így nem a hatékonyságra kell optimalizálni, hanem a dolláronként elérhető teljesítményre. Ezzel az új megközelítéssel, és a genetikus algoritmus alkalmazásával vizsgáltuk meg újból a Striling motort.

Anno Robert Stirlingnek nem volt szerencséje Gordon Moorék találmányához a három gigahertz-es processzorhoz. Ugyanazt a genetikus algoritmust használtuk, ami ugyan a gyűjtőnél nem hozott sikert, hogy ezúttal a Stirling motort optimalizáljuk, és megkapjuk az alkatrészeinek azt az ideális méretét ami mellett dolláronként a legtöbb energia nyerhető, nem törődve a súllyal, a mérettel csal azzal, hogy az ingyenes napfényből a legtöbb energiát alakíthassuk át.

Ez volt a folyamat, hadd mutassam be hogyan is működik a motor. A minden idők legegyszerűbb hőerőgépe a következő. Vegyél egy dobozt, egy acél dobozt egy dugattyúval. Helyezz alá lángot és a dugattyú felemelkedik.Vedd le a lángról, locsold le vízzel vagy hagyd kihűlni és a dugattyú lesüllyed.Ez egy hőerőgép. Ez a legalapvetőbb hőerő gép, ami csak létezik. A problémája, hogy a hatékonysága 0,01%, mert fel kell melegíteni fémhengertaztán lehűteni azt minden egyes ciklusban. Hasznosítható energia csak a felmelegített levegőből nyerhető, míg rengeteg elveszik a fémház melegítése és a hűtése során. Valakinek az az okos ötlete támadt, hogyahelyett hogy az egész hengert felmelegítjük és az egész hengert lehűtjükiktassunk be egy elválasztót, ami a levegőt áramoltatja oda és vissza. Ezt minimális energiával lehet fel – le mozgatni, és így már csak a levegőt mozgatod le a meleg oldalra és fel a hideg oldalra, és újra le a meleg oldalra és fel a hideg oldalra. Így már nem az egész fém házat kell lehűteni, felmelegíteni, elég csak a levegőt. Ezzel a változtatással a hatékonyság 0,01%-ról 2%-ra emelkedett.

Aztán megjelent Robert Stirling egy remek ötlettel, ami az volt, hogy továbbra sem a fémet melegítem hanem újra felmelegítem a levegőt.Továbbra is minden ciklusban hűtöm és fűtöm a levegőt. Mi lenne, ha betennék valamilyen hőszivacsot középre, a levegő útjába, ami eltárolja a hőt miközben a levegő a meleg oldalról a hideg oldalra áramlik. Ehhez vékony drótot, törött üveget és még sok mást kipróbált ami alkalmas lehet a célra.Így amikor a levegő elindul a meleg oldalról a hideg oldalra, némi hőt eltárol ez az egység, az un. regenerátor. Aztán ahogy a levegő visszaáramlik miután lehűlt, újra felveszi azt a hőt. Így ugyanazt az energiát ötször, hatszor is felhasználja. Ezzel pedig 30-40%-ra emelkedik a hatékonyság. Robert Stirlingnek ez a kevéssé ismert, de brilliáns találmánya az, ami az alap hőlégmotort, ami elég gazdaságtalan – mint ahogy erre én is rájöttem a középiskola alatt – egy igen nagy lehetőségeket rejtő szerkezetté teszi, ha el tudjuk érni, hogy a gyártási költségeket kellően lecsökkentsük.

Így azon kezdtünk el dolgozni, hogy a lehető legalacsonyabbra vigyük az előállítás költségeit. Építettünk egy matematikai modellt arról, hogy hogy működik a motor és bevetettük a genetikus algoritmust. Megkaptuk az adatokat az optimális motor építéséhez, és elkezdtünk motorokat építeni, 100 különbözőt az elmúlt két évben. Méréseket végeztünk mindegyiken, az eredményeket beépítettük a modellbe így jutottunk el a jelenlegi prototipushoz. Egy nagyon kompakt, olcsó motorhoz. Így néz ki maga a motor. Hadd mutassam meg, milyen is valójában. Szóval, ez a motor. Ez a kis henger tartalmazza a generátort és csatlakozókat, ez a meleg csúcs, a meleg henger itt felül, ez a rész melegszik fel, ez a rész hül le, és itt kapunk elektromos áramot (lásd a videón). Igazából fordítottan is működik. Ha elektromosságot vezetünk be, ez a rész meleg, ez pedig hideg lesz, így hűtőgépet kapunk. Ez egy teljesen visszafordítható folyamat, nagyon hatékony és nem is olyan nehéz megcsinálni.

Rakjuk hát össze a kettőt. Megvan a motorunk, amit most összeillesztünk úgy a szirmokkal, hogy középre kerüljön. A szirmok úgy mozognak, hogy a motorra koncentráltan vetüljön a napfény, majd ez a hő ott átalakul elektromossággá. Így nézett ki az első prototipusunk összeállítva, a szirmok közepén a motorral. Ez kerül majd ki a napra és most szeretném megmutatni, hogy is néz ki valójában. (Taps) Köszönöm.Rakjuk hát össze a kettőt. Megvan a motorunk, amit most összeillesztünk úgy a szirmokkal, hogy középre kerüljön.Ez itt a 12 szirmot tartó egység. A szirmok darabja kb. $1 -ba kerül, pehely könnyű fröccsöntött műanyag, alumíniummal futtatva. A mozgatómechanizmus a microprocesszorral mindegyiken itt van alul. Kis termikus szenzorok vannak a motoron, amik érzékelik a hőt, ha a nap rájuk süt. Mindegyik szirom úgy állítja önmagát, hogy a legmagasabb hőmérsékletet tudja közvetíteni. Mikor reggel a nap felkel, minden szirom elkezdi keresni a napot, úgy, hogy igazából a legmagasabb hőmérsékletet keresi. Kb. 1,5 – 2 perccel azután, hogy a napsugarak elkezdik melegíteni a motort, az kellően felmelegszik, hogy elinduljon, és elektomosságot termeljen 6,5 – 7 órán át naponta. 6,5 – 7 órán át, miközben a nap áthalad az égbolton.

Igazán az a nagyszerű ebben, hogy kihasználjuk ezeket a rendkívül olcsó processorokat, mindegyik szirom teljesen önálló, és mindegyik magától találja meg a napot előzetes beállítások nélkül. Nem kell előre betáplálnunk koordinátáinkat, hogy milyen meredekségű a tetőnk, milyen a tájolása.Ezekre egyáltalán nincs szükség. A rendszer mindig a legmelegebb pontot keresi. Ezt keresi félóra, ezt keresi egy nap, ezt keresi egy hónap múlva is.Alapvetően a Nap mozgásából meg tudja határozni, hogy hova is lett telepítve a Földön anélkül, hogy bármit előre be kellene táplálnunk.

A rendszer egyszerűen működik, a nap felkel, a motor beindul, és ezen a részen megjelenik a feszültség, ami lehet egyen- és váltóáram is. Itt most 12V a feszültség, amit sokféleképpen tudunk hasznosítani. Inverter is van benne, így 117 V váltóáramot is kaphatunk és kapunk forró vizet is. A forró víz opcionális. Nem feltétlenül kell használni ezt a lehetőséget, mert le tudja hűteni magát, de ha szükségünk van rá, vizet is tud melegíteni számunkra,ami még jobban megemeli a hatékonyságot, mert olyan hőt haszosítunk, ami máskülönben elveszne. Így viszont felhasználhatjuk akár egy medencében, akár a háztartásban.

Hadd mutassak egy videot, hogyan működik. Ez volt az első teszt miután kitelepítettük, minden szirom külön-külön pozicionálja magát. Amilyen darabosan megy ez eleinte, olyan finoman mozog majd később. A termikus szenzor érzékeli mikor áll rá a napra, aztán lelassul és finom hangolásba kezd,minden szirom pozícióba áll ezek után pedig elindul a motor.

Szóval ezen dolgoztunk az utóbbi két évben. Nagyon izgatottak vagyunk a dologgal kapcsolatban, hiszen nagy út áll még előttünk, hadd beszéljek erről is egy keveset. Így fog majd kinézni a telepített egység, előfordulhat, hogy nem is egy, hanem több egység lesz a tetőn. De nem csak ott lehet, telepíthetjük a hátsókertben is vagy bárhol. Nem kell annyit elhelyezni, hogy az egész házat ellássa, viszont minden újabb egységgel pénzt tudunk megspórolni. Igaz hogy ebben a formában még mindig függünk a hálózati áramtól, hiszen nem működik a rendszer éjjel, nem működik felhős napokon.

De ezzel csökkenthetjük az energia felhasználást, különösen csúcsidőben,mikor egyszerre megy a légkondi a többi berendezéssel, mert a rendszer is ilyenkor termeli a legtöbb áramot, így nagyon hatékony kiegészítő lehet belőle. Ez az elképzelésünk a lakossági felhasználásról.

De úgy gondoljuk érdemes gondolkozni energiafarmokban is különösen az olyan távoli helyeken, ahol nagyon sokat süt a nap. Itt két kedvező tényező egyszerre áll fenn. Nyilvánvaló, hogy a Földre igen nagy mennyiségben érkezik a hasznosítható napenergia és pont oda érkezik a legtöbb, ahova a legolcsóbban lehet telepíteni és ezek közül sok helyen még szélenergia is hasznosítható.

Például vegyük az USA területét. Igazából minden olyan rész kiváló, ami nem kék vagy zöld, bár ezek is jók, csak nem annyira mint a piros, narancs vagy sárga területek. Ezek a részek itt Las Vegas körül és a Halál Völgyben igazán nagyon jók.

És mindez befolyásolja a megtérülési időt is, nem arról van szó, hogy ne lehetne napenergiát használni, mert napenergiát bárhol használhatunk a Földön. A megtérülés akkor számít, ha a hálózati árammal hasonlítjuk össze. Ha kihagyjuk a számításból a hálózati áramot, akkor megtérülés kérdés rendkívül egyszerűvé válik. Csak az számít, hogy hány wattot termelhetünk dolláronként, és hogyan tudjuk ezt az energiát úgy a hasznunkra fordítani hogy megváltoztassa az életünket.

Ez pedig a Földünk, nézzék középen ezeket a hatalmas területeket azokat, ahol eleve nagy a népesség, hatalmas a lehetőség a napenergia hasznosításra. Nézzék Afrikát! Felfoghatatlan, hogy mennyi napenergiát tudnánk ott hasznosítani és szeretnék majd még arról is beszélni, hogyan tudnánk ebben segíteni.

Összefoglalásként azt mondanám, hogy a példám bebizonyította, hogy érdemes a régi találmányokat újszerűen megközelíteni mert néha kiderül, hogy amit régen elvetettünk kis változtatással és az új tehnológiákkal ötvözve hatékony eszközzé válhat. Hiszünk abban, hogy nagyon közel kerültünk egy igazán használható megoldáshoz. Rövidtávú célunk, hogy ezt a napelemek árának felére szorítsuk, hosszútávon pedig szeretnénk öt év alá csökkenteni a megtérülést. Ha ezt elérjük, hirtelen mindez rendkívül gazdaságossá válik.

Már nem csak ruháznánk be ilyenekre, mert szeretnénk zöldnek érezni magunkat. Egyszerűen meg fogja érni. Manapság a napenergia beruházások megtérülése 30 – 50 év között van. De ha lemegyünk öt évre, már gondolkodnunk se kell rajta mert a beruházást más fogja megfizetni helyettünk és pénzt fog termelni már az első naptól kezdve. A cégen belül ez a cél lebeg előttünk leginkább.

Még két meglepő dolog, ami feltünt nekem: az egyik hogy milyen magától értetődőnek vesszük az energiát. Míg elsétáltam ide a lifttől és körülnéztem a színpadon, itt legalább 20 500 wattnyi világítás van telepítve. 10 000 wattnyi fény világítja meg a színpadot. Egy lóerő 756 wattnak felel meg. Itt legalább 15 ló szalad teljes erőből, csak azért hogy a színpadon világos legyen. Nem beszélve arról, a további 200 lóról, ami ahhoz kell, hogy menjen a légkondi. Elképesztő, hogy belépünk a liftbe és ott folyamatosan világítanak a lámpák.

Ma már nagyon odafigyelek arra is, hogy ne hagyjam feleslegesen égve a lámpákat. Valójában mindenhol felelőtlenül használjuk az energiát, csak azért mert olyan olcsó. De csak azért olcsó, mert rendelkezésünkre áll a napenergia koncentrátuma. Az olaj napenergia koncentrátum. Évmilliárdok és rengeteg energia kellett ahhoz, hogy ez az energia mennyiség elraktározódjon benne.Nem hiszem hogy velünk született jogunk lenne mindezt olyan gyorsan felhasználni, ahogy csak tudjuk. Nagyszerű lenne, ha megújulóvá tehetnénk az energiafelhasználásunkat hogy amit valahol felhasználunk, ugyanott meg is termeljük. Remélem ez nem csak álom marad.

Köszönöm szépen, nagyszerű közönség voltatok! (Taps)

Fordította: Tóth Gábor

Forrás: ted.com