Termővé tették a mocsaras területeket a maják : Zöldtechnológia
"A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön" /David Attenborough/
  • RSS
  • Delicious
  • Digg
  • Facebook
  • Twitter
  • Linkedin
  • Napot a földre: A franciaországi Cadarche-ban épül a világ első kísérleti fúziós erőműve, az ITER. Három évtized és közel 24 milliárd dollárnyi befektetés után a 25 ezer tonnás ITER lassan elhozhatja a Napot ...
  • Tesla üzemanyag nélküli autója:A fizikakönyvek kevésbé foglalkoznak Nikola Teslával, pedig a horvát származású fizikus és villamosmérnök az egyik legnagyobb elme, aki valaha létezett. Számtalan zseniális találmány fűződik a nevéhez, közöttük olyan is, melyre ...
  • Balesetnél sem veszélyes az elektromos Mitsubishi:Könnyedén ment át az ADAC töréstesztjén a Mitsubishi elektromos miniautója, az i-MiEV. Baleset esetén sem fenyeget áramütés veszélye. 15 európai országban kezdődik hamarosan a Mitsubishi elektromos minije, a Citroën C-Zeróval ...
  • Elektromos szörnyeteg, Citroen Survolt:Vad, sportos megjelenésű, elektromos motorral hajtott tanulmány autó a Citroen garázsából Tanulmány autók végeláthatatlan sora jellemzi az idei Genfi Autószalont. A gyártók talán ezzel szemléltetik a világnak, tudnak meglepetéseket is okozni. A ...
  • Egyedülálló fejlesztés a lillafüredi kisvasúton: A világ első keskeny nyomközön járó, hibridhajtású mozdonyát állították üzembe a lillafüredi erdei kisvasúton. Az energiahatékony és környezetbarát mozdony teljes egészében magyar tervezők munkája. A ...
Home » Technológia » Hibrid autók » Egyedülálló fejlesztés a lillafüredi kisvasúton

Termővé tették a mocsaras területeket a maják

A maják, akik elsősorban monumentális építészetükről, művészetükről, írásmódjukról valamint a matematikai és asztronómiai ismereteikről híresek, igen jó mezőgazdászok voltak, termővé fordították még a mocsaras területeket is – állítják amerikai kutatók, akik vizsgálataikról az Amerikai Földtani Társaság denveri ülésén számoltak be.

Palenque (Mexico) - Maya csatorna


A maja civilizáció, amelyet a legfejlettebb antik kultúrákhoz sorolnak, Kr.e. 1000 körül alakult ki a Yucatáni-félszigettől a mai Hondurasig terjedő területen, s fénykorát Kr.e. 400 és Kr.u. 900 között élte. A majáknak igen mostoha körülményekkel kellett megbirkózniuk – gyakoriak voltak a szárazságok, ahogy a tengerszint ingadozásai is, a sziklás talaj megművelése pedig nem kevés nehézségbe ütközött, s igen nagy területet foglaltak el a mocsarak. Ennek ismeretében a történészeket már régóta foglalkoztatta, hogy ilyen természeti feltételek mellett a majáknak hogyan sikerült élelmezni a nagyszámú népességet – olvasható a Nature tudományos szaklap honlapján.

Az 1970-es években kezdték feltárni a lápvidéken az ókori csatornarendszer maradványait, a tudósoknak azonban nem sikerült kideríteniük, hogy mennyire kiterjedt volt a csatornahálózat, s hogy a vizenyős területek mekkora szerepet játszottak a maják agrárrendszerében. Timothy Beach, a washingtoni Georgetown Egyetem professzora immár két évtizede keresi a választ ezekre a kérdésekre. Eddig hatvannál több ásatást végzett feleségével és munkatársaival, hogy tanulmányozzák és feltérképezzék a különböző földrétegeket Belize északi részén.

Az alacsonyan fekvő vizenyős területeken a tudósok kutatóárkokat ástak, ezek mélysége némely esetben elérte a 3 métert, a hosszúk pedig 10-20 métert, majd a különböző rétegekből mintákat vettek, hogy tanulmányozzák a talaj és a víz kémiai összetételét. Elvégezték a talaj szénizotópos vizsgálatát is különböző mélységekben, de tanulmányozták a fosszílizálódott növényi maradványokat, hogy megértsék, hogyan hasznosították a földeket. A vizsgálatok során megtalálták az emelkedő talajvízszint nyomait, ahogy az árvízi hordalékok maradványait is.

Mint kiderült vizenyős területeken a maják vízelvezető csatornákat építették, hogy alkalmassá tegyék a földet a növénytermesztésre. A csatornaépítés során kiásott földet a környező területeken terítették szét, ezáltal megemelték a talajszintet, távol tartva a növények gyökérzetét a vízzel átitatott rétegektől. A helyszíneken összegyűjtött fosszílizálódott növényi maradványok arról árulkodnak, hogy a maják ezeken a területeken avokádót, kukoricát termesztettek. Mint Vernon Scarborough, az ohioi Unviersity of Cincinnati régésze, aki nem volt részese a kutatásnak, rámutat, napjainkban a Yucatáni-félsziget 40 százalékát foglalja el a mocsárvidék.

“Régóta folynak viták arról, hogy a maják a vizenyős területeket megművelték-e. Az új kutatás igen meggyőzően tanúsítja, hogy a maják átalakították ezeket a vizenyős területeket, hogy művelhetővé váljanak” – emelte ki Vernon Scarborough. A kutatók részben azért kételkednek abban, hogy a vizenyős területek fontos szerepet játszottak a maja gazdaságban, mivel ezek messze estek olyan urbánus központjaiktól, mint Tikal, vagy Chichén Itzá.

“Ez a környezethasznosítás igen átgondolt, bölcs hasznosítására vall. A nyugat embere a vizenyős területekben csupán a gondok forrását látja, hiszen oly nehéz ezeket átalakítani. A múltban azonban a világ számos pontján e földeket éléstárnak tartották” – fogalmazott Vernon Scarborough.

Forrás: HVG

One Response so far.

  1. Imre szerint:

    Ősi maja csatornák
    Ahol ma Guatemala esőerdei állnak, ott valamikor egy hatalmas civilizáció virágzott. A maják kiterjedt városokat, díszes templomokat, és égbenyúló piramisokat építettek. A civilizáció virágzásakor, kb. Kr.u. 900-ban a vidéki területeken 2,5 négyzetkilométeren 500, a városokban pedig több mint 2000 ember élt. Ez az életteli “klasszikus periódus” a maja civilizációban 6 évszázadon át növekedett. Aztán valamilyen okból összeomlott.
    A maják eltűnése az ősi civilizációk nagy rejtélyeinek egyike. De lehet, hogy csak volt, ugyanis Tom Sever, a Marshall Űrrepülési Központ (MSFC) és a NASA egyetlen archeológusa műholdakkal keresi az ősi, maja romokat. Az így fellelt adatokat a hagyományos ásatási eredményekkel hasonlítja össze. Ezek alapján Sever nagyjából meg tudta állapítani, mi történhetett a majákkal.
    Eltűntek a fák
    A tavi üledékek ősi rétegeiben lerakódott pollen segítségével a kutatók rájöttek, hogy 1200 évvel ezelőtt – pont a civilizáció összeomlása előtt – a fák pollenjeit majdnem teljesen felváltották a gyomnövények pollenjei. Más szavakkal, a területen szinte teljes egészében eltűntek a fák. Fák nélkül az erózió hatása felerősödött és elszállította a termékeny felső talajréteget. A változó felszíni talajtakaró a területen mintegy 6 fokkal emelte a hőmérsékletet, legalábbis a NASA klimatológus kutatója, Bob Oglesby számítógépes szimulációi szerint. A melegebb hőmérséklet kiszáríthatta a talajt, ami egyáltalán nem tett jót a gabonatermesztésnek.
    Az emelkedő hőmérséklet megbonthatta az esőerdő mintázatát. A száraz évszak alatt Peténben a víz ritka, a talajvíz pedig túl mélyen van. A kiszáradás ma is valós veszély. A maják valószínűleg a víztározókban összegyűjtött esővízre alapoztak, így az esőerdő eltűnése szörnyű következményekkel járhatott. A klasszikus archeológiai technikákkal a kutatók rájöttek, hogy az utolsó évtizedekből származó emberi csontok komoly alultápláltság jeleit mutatták.
    Sever szerint a régészek már régóta vitáznak azon, hogy a maják kihalását szárazság vagy háború, esetleg betegség okozta-e. A jelenlegi eredmények alapján úgy tűnik mindegyik elmélet szerepet kaphatott, ám ezek csak tünetek lehettek. Az igazi ok valószínűleg krónikus étel és italhiány lehetett, melyet a természetes aszály és az emberek által megritkított esőerdő okozott.
    Napjainkban az esőerdő ismét a balták áldozatául esik. Az eredeti erdő mintegy fele tűnt el az elmúlt 40 év favágó tevékenységeinek hála. A farmerek ugyanis még mindig a régi “kivágás és égetés” elmélet követői, az erdő egy szeletkéjén kivágják a fákat, majd felégetik a területet a termények ültetéséhez. A hamu az, ami igazán termékennyé teszi a talajt, így 3-5 éven belül a talaj kimerül, ami arra kényszeríti a farmereket, hogy újabb erdőrészeket vágjanak ki. Ez a ciklus végtelenül ismétlődik…, vagy addig, míg az erdő teljesen el nem tűnik. 2020- ra az eredeti esőerdőnek mindössze 2-16 százaléka marad meg.
    Úgy tűnik a modern emberek megismétlik a maják nagy hibáját. Ám Sever úgy véli, a katasztrófát ki lehet kerülni, ha sikerül rájönniük, a maják mit csináltak jól és hogyan élték túl az évszázadokat. A fontos adalék az elmélethez az űrből érkezik.
    Bizonyíték a műholdas felvételeken
    Sever és kollégája Dan Irwin megvizsgálták az elkészült műholdas képeket, és azokon a maja romok közelében lévő mocsaras területeken ősi szennyvíz elvezetőket és öntöző csatornahálózatot szúrtak ki. A mai maják igen kevés hasznot húznak az alacsonyan fekvő mocsarakból – “bajos” az ő nyelvükön -, a régészek perdig azt feltételezték, hogy a maják nem is használták az ingoványos területeket. Az esős évszak alatt – júniustól decemberig – ugyanis – az ingoványok túl iszaposak, a száraz évszak alatt pedig kiszáradnak. Egyik feltétel sem túl ideális a farmeroknak.
    Sever azt gyanítja, hogy ezek az ősi csatornák egy olyan rendszer részei voltak, mellyel a majáknak sikerült a vizet a mocsárba vezetniük, így a termesztés nem lehetett gond. A bajos a föld mintegy 40 százalékát teszi ki, mely a majáknak sokkal nagyobb és stabilabb ételellátmányt tett lehetővé. A fennsíkokat az esős évszakban, a mocsarakat a száraz évszakban művelték. Az erdő kivágása helyett így a mocsarakat tudták évről-évre igényeik szerint alakítani.
    A kutatók szerint elképzelhető, hogy a mai peténi farmerek leckét vehetnének őseiktől. Sever és kollégái éppen azon dolgoznak, hogy ezt a lehetőséget ki lehessen használni.