1. Napkollektorok eloxált alumíniumból készült szerelõkereten elhelyezve.
2. Vezérlõegység a kollektorköri szivattyú mûködtetéséhez.
3. Gépészeti elemek szivattyúval, túlnyomás levezetõ és elzárócsapokkal, visszacsapó szeleppel, nyomás- és hõmérséklet mérõkkel.
4. Gumimembrános zárt tágulási tartály.
5. Primer kör, környezetbarát, nem mérgezõ fagyálló hõátadó folyadékkal feltöltve.
6. Zománc belsõ felületvédelmû, hõszigetelt, két hõcserélõs melegvíztároló
További ajánlott elem a forrázásveszély elkerülése miatt használt termosztatikus szabályozószelep.
A két hõcserélõs rendszer mûködése: A napkollektorok a tároló alsó részén elhelyezett hõcserélõn keresztül a tároló teljes térfogatát fel tudják melegíteni, mivel a tárolóban a melegebb folyadék mindig felfelé áramlik, helyet cserélve a fenti hidegebbel.Az épület fûtését is végzõ kazán a felsõ hõcserélõn keresztül, a folyadékoknál fennálló hõmérséklet szerinti rétegzõdés segítségével, csak a tároló felsõ részét melegíti fel a kazán vezérlõjén beállított hõmérsékletre. Mivel a melegvíz elvezetése a tartály tetejérõl történik, a kazán borult idõben is biztosítja a szükséges vízhõmérsékletet. Az elõbbiekbõl az is következik, hogy a napkollektor a az egész vízmennyiséget jóval a kazán álltal beállított hõmérsékleti érték felé is fel tudja melegíteni, ezáltal megnövelve a tárolóban lévõ tárolt hõ mennyiségét.
Napkollektoros rendszer elemei a meglévõ rendszerelemek felhasználásával:
Ha a meglévõ Használati Melegvíz (HM) rendszert kell kiegészíteni, akkor egy egy hõcserélõvel rendelkezõ, nagyméretû szolár melegvíztárolóra van szükség. Ezen keresztül adja át a hõt a primer kör a melegvízrendszernek, és nagy tárolókapacitása révén ezt a felhasználás idejéig el is tárolja. A szolár melegvíztárolót sorosan kell a meglévõ rendszer elé bekötni, így a tároló a vizet már felmelegítve adja tovább a meglévõ rendszernek. Itt szükség esetén a kazán tovább fûti azt a beállított értékre, akár víztárolós, akár átfolyós a régi rendszer. Meglévõ víztárolós rendszernél a hátránya az így utólagosan kibõvített rendszernek az, hogy a napkollektorok csak a szolár tárolót tudják felfûteni, a meglévõ tárolóba csak a vízfogyasztás alkalmával kerül át az általuk felmelegített víz.
A rendszerelemekrõl:
Napkollektorok: A napkollektorok feladata a napból érkezõ hõsugárzás minnél nagyobb arányú elnyelése és a keletkezett hõ átadása a benne keringetett folyadéknak. Felépítését tekintve a kollektor egy felül áttetszõ, oldalról és hátulról hõszigetelõ anyaggal körülvett csõjárattal ellátott fekete lemez. A napkollektorokat a hatásfokukkal szokták jellemezni, amely megmutatja, hogy egy adott környezeti tényezõ mellett a beérkezõ összes sugárzott energia hány százalékát képes a benne keringetett folyadéknak átadni.
A hatásfokot konstrukciós és a környezeti tényezõk is befolyásolják A konstrukciós tényezõk közül leginkább fedés anyaga, a fém elnyelõlemez bevonata, és a köztük lévõ 3-5 cm rést kitöltõ gáz anyagi minõsége a meghatározó. A fedés anyaga nagy tisztaságú edzett üveg, vagy üregkamrás polikarbonát. Az elnyelõlemez, amely manapság vörösréz lemezbõl készül, matt fekete színû anyaggal van bevonva, a sugárzás minnél nagyobb fokú elnyelése érdekében. Ennek fokozására, vagy pontosabban a visszasugárzás csökkentése érdekében, a gyári kollektoroknál úgynevezett szelektív bevonatot alkalmaznak. A kitöltõ gáz általában levegõ, de a hideg éghajlati viszonyok között mûködõ napkollektorok esetében vákumot hoznak létre. A hatásfok növelése természetesen költséges dolog, és nem fontos minden esetben, hogy a sokféle gyártmányból a legjobbat válasszuk.
Vezérlõegység: Az rákapcsolt érzékelõkkel méri és összehasonlítja a napkollektor és a melegvíztároló alsó részének hõmérsékletét. Kikapcsolt keringetés állapotban, ha a kollektor hõmérséklete a beállított értékkel magasabb a tároló hõmérsékleténél, bekapcsolja a cirkulációt. Bekapcsolt keringetéskor, amikor a kollektor hõmérséklete folyamatosan csökkenve felûlrõl közelíti a tároló hõmérsékletét, a beállított különbséget elérve kikapcsolja a cirkulációt. Léteznek fordulatszám szabályozós típusok is, melyek a hõmérsékletkülönbséggel arányos feszültségértékkel vezérlik a szivattyút, amely így folyamatos hõcserét biztosít a minimálisan szükséges hálózati energia felhasználásával.
Gépészeti elemek a nyomás alatt lévõ, nem leeresztõs rendszer esetén:
- Keringetõ szivattyú: Biztosítja a folyadék folyamatos keringését, és a napkollektorokban kinyert hõ átadását a víztárolóba. A fagyálló folyadék alkalmazása miatt szolár szivattyút kell használni, pl. a GRUNDFOS UPS 25-40 szolár változatát. Lehetséges az elektromos hálózattól való független mûködtetés is 12V-os szivattyú és az ezt ellátó napelemelcellák segítségével.
- Visszacsapó szelep: Megakadályozza, hogy éjszaka vagy borúlt a tárolóból a felmelegedett víz a napkollektorok felé visszaáramoljon és ott kihûljön.
- Túlnyomás levezetõ szelep: Zárt rendszerrõl lévén szó, egy adott folyadéknyomás elérésekor (6 atm.), a robbanásveszély elkerülése végett, leüríti a folyadékot egy tárolóedénybe.
- Ürítõ csap:A rendszer feltöltéséhez és leürítéséhez szükséges
- Légtelenítõ csap és edény: automatikus légtelenítést tesz lehetõvé, az összegyûlt levegõ alkalmankénti kézi kiengedésével. Ezenkívûl a teljes feltöltéshez is szükséges.
Tágulási tartály:
A benne lévõ gumimembránnal elválasztott légtér felveszi a folyadék hõtágulásából adódó térfogatnövekedést, így a folyadék nyomása közelítõleg állandó értéken tartható. 12 vagy 18 literes, erre a célra kifejlesztett tartályokat kell alkalmazni.
Melegvíztárolók:
A napkollektoros rendszerekben alkalmazott melegvíztárolók az alábbiakban különböznek a hagyományos tárolóktól:
Napkollektor típusok összehasonlítása
Forrás: napra-kesz.hu